A kirándulásokon rengetegszer hallom az utasoktól a kérdést, hogy ugye látni fogjuk azt is, ahogy a helyiek élnek? A legtöbben az 5*-os hotelek csillogásából ki akarnak szabadulni és meg akarják ismerni a helyi kultúrát és életet.
Európában és többek között Magyarországon is a legtöbben Mexikóval kapcsolatban csak a sztereotípiákat ismerik. Mexikó harmadik világbeli ország, nagyon olcsó és szegények az emberek. Részben ez így igaz is, de természetesen ez egy általánosítás és nem minden részre és nem mindenkire értendő.
Először is a Maja Riviéra, Playa del Carmen, Cancún, Tulum egy igencsak turistákra kialakított rész, tehát egy részről nem olcsó, más részről pedig rengeteg a gazdag ember itt. A turizmus vonzza magához az embereket, a helyieket, hiszen a turizmusban mindig lesz munkalehetőség és természetesen pénz is. Van a luxus, a csillogás, a hotel zónák és ezzel szemben van pl. a maják lakta rész is, ami minden, csak egyik sem az előbb felsoroltak közül.
Nem kell messze menni Playa del Carmenben, hogy lássuk a helyi életet, csak egy kicsit el kell hagyni a turista részt. Még a híd másik oldalára sem kell átmenni. A belvárosban is lehet még látni a helyi életet, legalább is még egy darabig, hiszen szinte az egész centrumot újjáépítik és modernizálják. A befektetők felvásárolnak mindent, minden helyi, maja lakást, palapát, hogy a helyére nyugati lakások, lakóparkok kerüljenek.
A kirándulásokon is lehet látni a helyi életet, főleg a buszból, mikor átmegyünk egy-két maja falun. Állandóan elhangzó kérdés, hogy ezekben laknak? Mindig azt szoktam felelni, hogy igen, mindegyikben, amelyikről azt gondolnátok, hogy senki sem lakja, hiszen annyira „lepusztult”.
Amikor anno megérkeztem 2016-ban Mexikóba, második nap egy kiránduláson vettem részt egy maja faluban. Már az úton is több falun áthaladtunk és érdekes módon a fejemben India jelent meg. Anno egy ideig Indiában tanultam és az ország nem lett a szívem csücske. Kicsit elrettentett a gondolat, hogy tudat alatt Indiához hasonlítom a maja falvakat, de mégsem keletkezett bennem semmiféle rossz érzés. A putri gondolata fogalmazódott meg bennem, de valami sokkal szebb és hívogatóbb putrié, mint az első gondolatom volt. Érdekes ezt így szavakba önteni, már amennyire lehet. Látom én is a szegénységet, de ezekben a falvakban mégis kellemesen érzem magam. Persze elszomorít valamilyen szinten, hogy hogyan élnek az emberek, de inkább csak akkor, amikor kicsit túlgondolom a dolgokat. Ha a valóságot nézzük, akkor egyszerűen élnek. Ha nyugati szemmel nézzük őket, akkor azt mondhatjuk, hogy szegények, nincs semmilyük és de rossz nekik! Mert még egy járólap sincs a palapában (házban). Hol a tűzhely? Vagy a légkondi? Hiszen 35 fok van, nem sülnek meg? És a WC? Az nincs is? Tényleg kint van a kertben a budi? És az ágy? Ezek a földön alszanak? És sorolhatnám még a kérdéseket. Ezekért a kérdésekért nem szabad hibáztatnunk magunkat, sem egymást, hiszen nyugati szemmel ezek teljesen normális kérdések!
Az én korosztályom már abban az időben nőtt fel, amikor a konyha teljesen felszerelt volt. Amikor, ha fáztunk csak a radiátor elé kellett ülnünk, a csapból meleg víz folyt, vagy amikor bekapcsoltuk a tv-t, akkor nézhettük gyerekként a különböző meséket. Vagy a nyugatról hozott méregdrága Barbie babákkal játszhattunk.
Jó egy kicsit belegondolni, hogy milyen luxusban élünk mi és hogyan élnek mások. Hogy a mai modern korhoz képest nekünk sem adatott meg minden gyerekként, de azt mondhatom, hogy nem panaszkodhatunk, nekünk szép gyerekkorunk volt. Ezt látom most a maja falvakban is a gyerekeknél. Kint játszanak az udvaron, utcán, bicikliznek és bandáznak a szabadban, ahogy anno mi is tettük.
Én először Indiában kezdtem az otthoni életet megbecsülni. A kádat, hogy belefeküdhetek. A meleg vizet, ami a csapból folyik. Azt a csapból folyó vizet, amit egyébként meg lehet inni anélkül, hogy bajom lenne tőle. A WC-t, amit le lehet húzni, az áramot, ami be van kötve és szinte sosem megy el. Hogy bármikor feltölthetem otthon a telefont, a laptopot és nem kell sietni, mert nemsokára biztos elmegy az áram. Hogy mindig és lassan már mindenhol van internet. Hogy ha bemegyek a Sparba, akkor millió áru közül választhatom ki azokat, amik nekem tetszenek. És ezt majdnem mind elmondhatnánk egy maja ház látogatása után is.
Mit von le az átlag turista egy ilyen sokk után? Jaj, de rossz nekik, szegények, nincs pénzük a jobb életre. Igen, szegények, mármint egy bizonyos értelemben. De ha belegondolunk, valóban rossz életük van? Azért rossz, mert nem az általunk megszokott luxusban élnek?
Mert nyáron nem a 20 fokos légkondis szobában ülnek a tv előtt miközben az okostelefonjukat nyomkodják? Mert náluk még léteznek emberi kapcsolatok, beszélgetnek a családtagok egymással? Mert az asztalon lévő vacsorához a kertben nőtt „bio” zöldséget eszik friss tortillával? Mert másnap újra kell főzni, mindent frissen, hiszen nem 4-5 napi kaját főznek meg előre, hiszen nem tudják hol tárolni? De legalább 2 nap után nem dobják ki a kaja felét, mert már nem fűlik hozzá a foguk?
Csak egy kicsit gondoljunk bele, hogy hogyan is élnek valójában ezek az emberek! Hogy a nyugati világ még nem
mérgezte meg őket! Hogy nem az a cél, hogy mindig a legújabb telefont, kocsit vegyék, mert rohadjon meg a szomszéd, már megint lecserélte a kocsiját, ezért nekem is le kell! Élnek és jól élnek. Mert a jó mindenkinek mást
jelent. Biztos, hogy élhetnének jobban és biztos, hogy ha több segítséget kapnának, el is fogadnák. De nem élnek rosszul! Máshogy élnek, mint mi! Nincsenek hatalmas igényeik, nem hajtják a pénzt éjjel-nappal, nem betegszenek
meg az állandó stressztől.
Csak élnek. Egyszerűen, boldogan, összetartóan…